A hipoglikémiás falás valószínűleg az egyik legfrusztrálóbb jelenség a cukorbetegségben. Miután mértünk egy 3 mmol/l alatti értéket valószínűleg így folytatódik a történet: I. Kinyitjuk a hűtő vagy a kamra ajtaját. II. ESZÜNK, ESZÜNK és ESZÜNK. III. Aztán ESZÜNK még, hogy tutira elmúljon a farkaséhéség és a remegés.

Aztán jön a bűntudat, és rögtön utána a bosszantóan magasra szökő vércukorszint. A legrosszabb esetben ezután még egy olyan bolus adagot is beadunk mérgünkben, amitől rövidesen újra a túl alacsony vércukorszintet "élvezhetjük". És az a legeszelősebb az egészben, hogy ezt milyen könnyű újra és újra megismételni, hisz a hipoglikémia gyakori és elviselhetetlen.

A következőkben az elsőszámú  "diabétesz aknáról" lesz szó, amiről a Bright Spot & Landmines (Fénysugarak és aknák) c. könyvemben írok. Ez egyben jól illusztálja a koncepciómat is: ha időben megismerem a diabétesz aknáimat, készíthetek egy haditervet, hogy a lehető legritkábban fussak bele ezekbe. Ha csak a hipoglikémiát nézzük, már így is óriási változást hozott az életembe ez a szemlélet. Egy automatikus, jól követhető módszer mindíg segíti meghozni a megfelelő döntéseket, és nem kell hozzá gondolkodni hipoglikémiás állapotban. Most, ha hipózom, már nem ácsorgok a nyitott hűtő előtt és nem tűnődök azon, hogy mit is kéne ennem. Egyszerűen csak követem a módszeremet.

Ha kíváncsi vagy mind a 43 fénysugárra és 16 aknára amit összegyűjtöttem, innen töltheted le a könyvet ingyen. (Tényleg nagyon jó és hasznos könyv, majd még lehet, hogy fordítok belőle részleteket ide. Mindenkinek ajánlom, kb. 200 oldalas PDF angolul - a szerk.)

Hipoglikémiás falás: túlevés a hipo korrigálásához vagy ürügy az "öngyógyításra"

Akaraterős embernek tartom magam, de 2,5-es vércukorszinttel mindent megennék amit találok. Így persze a rengeteg szénhidráttal túlkorrigálom az alacsony vércukorszintet, ami ezután túlságosan magas lesz.

A vércukormérőm kijelzője a képen egy valódi példát mutat erre. A "baleset" akkor történt, amikor éjszaka 2-kor próbáltam egy hipót helyrehozni. Letámadtam a hűtőt és egy hatalmas tál granolát találtam benne, ami egy barátom révén került oda (ez afféle szuper-müzli mézzel, aszalt gyümölcsökkel...). Nagyon jól nézett ki, és ettem egy nagyon kicsit belőle. Na persze, kicsit!!! Szerinted??? (a képen a 265 mg/dl kb. 16 mmol/l-nek felel meg)

Ami segít ilyenkor:

4 stratégiát használok, hogy elkerüljem ezt a csapdát, tehát, hogy ne hozzak rossz döntéseket hirtelen felindulából szükség esetén.

1. Használjunk automatikus, könnyen követhető szénhidrátokat korrekciónak hipó esetére, amik meghatározott mennyiségűek és nem szívesen ennénk túl magunkat belőle. A szőlőcukor tabletták vagy a Smarties könnyen kiszámíthatóak és hamar hatnak. Néhány cukorbeteg barátom zselébabot, gumicukrot, vagy kemény cukorkát használ, a lényeg, hogy pontosan lehessen adagolni a vércukorszinthez képest.

2. Egészítsd ki a mondatot:

___ (mennyiség) ___ (élelmiszer) elfogyasztása ___ mmol/l-el emeli meg a vércukorszintemet.

Például: 1 szőlőcukor tabletta kb. 1 mmol/l-el emeli a vércukorszintemet.

Ezt egyféleképpen állapíthatjuk meg magunknak: megmérjük a vércukrot, elfogyasztjuk a pontosan kimért kaját vagy italt, és kb. 30 perc múlva ismét megmérjük a vércukorszintet.

Ennek ismeretében könnyen kiszámolhatom, hogy mennyit kell elfogyasztanom, hogy elérjem a kívánt 5,5-ös vércukorszintet, de ne egyem túl magam. Ez a faláshoz képest precíziós szénhidrát adagolás. Ha 3,3 a vércukorszintem, pontosan tudom, hogy 2 szőlőcukor tablettára van szükségem, hogy elérjem az 5,5-öt. Ha valamilyen testmozgást végzek, vagy bolus inzulint adtam be az utóbbi 3 órában, vagy esetleg a CGM csökkenő vércukorszintet jelez, valamivel többet fogyasztok, hogy legyen további szénhidrát tartalék a várhatóan tovább csökkenő vércukorszinthez.

3. Ne használd a hipoglikémiás állapotot felhatalmazásként, hogy édességet vagy vacakot egyél. Semmiképpen sem. Könnyű és akár élvezetes is lehet úgy tekinteni az alacsony vércukorszintre, mint egy jó alkalomra az "öngyógyításhoz" (hogy édességet fogyasszak :-), de ezt mindig megbánom. Ráadásul ezt a finom kis édesség fogyasztást egy olyan dologgal kapcsolja össze, amit el szeretnék kerülni (az alacsony vércuorszint), így igazán könnyű rossz egy szokást kialakítani.

4. A folyamatos vércukormérőknek gyakran van valamennyi késési ideje, így főleg hipglikémia esetén, ne a kijelzőn látható pillanatnyi érték legyen az egyetlen mutatója annak, hogy eldöntsük, helyre jöttünk már, vagy még több szénhidrátot kell fogyasztanunk. Ha folyamatosan 3,3-at olvasunk a kijelzőn, az további szénhidrát fogyasztásra ösztönöz minket, de a vércukorszint gyakran már korábban rendbejön, csak a műszer nem tudja időben követni. Ha mégis rosszúl érzem magam, és még többet szeretnék enni, megpróbálom 15-20 perc múlva egy hagyományos vércukormérővel ellenőrizni a CGM adatait, mielőtt újabb extra adag szénhidrátot fogyasztanánk.

Forrás: diaTribe